Biblio/irodalomterápia

Alapvetően négy művészetterápiás megközelítés lehetséges. Az egyik az aktív (cselekvő résztvevő) művészetterápia, ahol a terápiás folyamaton belül az adott művészeti technikával fejezi ki, illetve jeleníti meg az élményeit a páciens. A másik a befogadó (receptív, élményfeldolgozó) művészetterápia, ahol kész műalkotások által a páciensben keltett pszichés hatások átélése, megértése, feldolgozása történik. A befogadó művészetterápián való részvétel minden esetben mintát is jelent az adott művészi kifejezési formára vonatkozóan, amely tapasztalat akár alkalmazható, vagy kipróbálható az aktív művészetterápiás helyzetben. Mind az aktív, mind a befogadó művészetterápia, további két terápiás megközelítésre épülhet. A művészetterápia alkotásközpontú (szublimációs) megközelítése azt jelenti, hogy adott művészeti önkifejezés, és az alkotás folyamata hordozza a terápiás hatást, így az alkotás létrejöttével zárul a terápiás folyamat. Az alkotásközpontú terápiák esetében hangsúlyos lehet az alkotások esztétikai tartalma, mert az elkészült alkotásokat sok esetben kiállításokon/rendezvényeken mutatják be. Az alkotást eszközként alkalmazó művészetterápiában az alkotás a terapeuta és a páciens kommunikációjának az alapja, akkor az elkészült alkotáshoz kötődik egy megbeszélés, értelmezés, alkotáshoz kötött jelentéstulajdonítás, amely így a szabadasszociáción keresztüli „feldolgozása” az adott művészi kifejezésnek és a benne megjelenő lelki tartalmaknak.

Biblioterápia (irodalomterápia)  

A befogadó (receptív) biblioterápia célja, meglévő - célzottan kiválasztott - irodalmi mű, vagy egy részletének egyéni, vagy csoportos meghallgatása, és a befogadásán keresztül érzelmek, gondolatok, emlékek, asszociációk mozgósítása, valamint - érzelmi-indulati feldolgozása után - az elhangzottak és a résztvevő(k) élete között lévő párhuzamok minél teljesebb kibontása, megértése, elemzése. Csoportos befogadó biblioterápia esetén a páciensek által hozott, és egymásnak meghallgatásra ajánlott irodalmi művön keresztül, a csoporttag megismerése, egyedi világának megértése.  
Az aktív biblioterápia célja a kreatív íráson (próza, vers, esszé, stb.) keresztüli önkifejezésre történő rátanítás. A kreatív íráson keresztül kifejezett élmények, pszichés tartalmak megértése, és ezek elhelyezése (akár a személyiséget, értékrendet átmozgatóan) az egyéni értékrendben.

---------------------------------------------------------------------------------------------------

Németh László: Hamvas-kör Tündérhegy

A tanulmányt Hidas Györgynek, Göncz Kingának és Ajkay Klárának ajánlom.

A Hamvas-kör a pszicho- és szocioterápia fogalomrendszerében egy biblioterápiás csoport. Az én értelmezésemben egy olyan szellemi kör, amely segít megtalálni minden ember számára a saját alapállását, ezzel realizálhatóvá tenni,- a minden emberben ott lévő - ideák megvalósulását a mindennapi élete során.

Az első mondatokból nyilvánvaló, hogy ugyanannak a helyzetnek a leírása két fogalomrendszerben is történhet. Miután a tanulmány egy művészetterápiás kötetben jelenik meg,- ezért a művészetterápiára oly jellemző módon - a leírás a Hamvas-kör saját fogalomkészletét fogja alkalmazni (azért zárójelben utalásként a pszichoterápiás fogalmakkal való megfeleléseket is jelzem).

E tanulmány „kevert” műfajú. Ennek oka, hogy a leírás igyekszik a Hamvas-kört, mint egy (lehetséges) biblioterápiás módszert bemutatni, ugyanakkor a „módszeren” túl fontos megmutatni azt a szellemi alapállást, amit a Hamvas-kör, illetve vezetője Németh László képvisel.

A leírást megelőzően szeretném jelezni, hogy a Hamvas-kör működése, sok elemében tudatos választás eredménye, de sok tényező az idők folyamán kristályosodott ki, amiben az én szerepem annyi volt, hogy következetesen képviseltem a tudatosan választott értékszemléletet, és a folyamatában kialakult elemeket beépítettem és megőriztem a Hamvas-kör működésébe. Ilyen elem, hogy a Hamvas-kör 20 éve működik Tündérhegyen (1984. májusában a Pszichoterápiás Osztály indulásával együtt jött létre a csoport/a Hamvas-kör). Az indulásnál nem volt megtervezve a Hamvas-kör időtartama. Azóta minden héten csütörtök este volt/van Hamvas-kör. „Csak akkor kezdődik az élet, ha az ember nem tudja, mi lesz.”[1]

A Hamvas-kör kialakulása

A Hamvas-kör létrehozását több cél indokolta. A Pszichoterápiás Osztály pszichoanalitikus terápiás eljárásai nagyon kötött működésmódot jelentettek – a terápiás technikákban, nyelvezetében, értelmezési keretében, idői ütemezésében. A pszichoanalitikus megközelítés és a terápiás közösség ötvözetét jelentő terápiás rezsim hívta és adta azt a lehetőséget, hogy a terápiás rendszer részeként létrejöjjön egy szabad, kötetlen klub-forma. E klub értékeiben őrzi a terápiás rendszer szellemiségét, de kiegészítve és azt meghaladva olyan közösségi teret is teremt, ahol nem a külső szabályrendszer irányít, hanem az egyéni kreativitás, szemléletmód és megnyilatkozás megjelenésére van mód. Az indulásnál a „klub” vegyes műfajú volt. Voltak (mások műveiből, illetve saját művekből) felolvasások, zenei előadások, színházi jelenetek, performancok. Körülbelül egy év alatt jutott el oda a „klub”, hogy a felolvasások dominálták. Miután nálam (a vezetőnél) mindig Hamvas Béla írásaiból volt egy-kettő, ezért amikor más nem hozott felolvasnivalót, akkor Hamvas kézirataiból[2] olvastam fel egy részt. Lassú folyamatban Hamvas-körré alakult az induló klub.  Azóta is ugyanaz a rituálé határozza meg a kör működését. Indulásként Hamvas Béla műveiből kerül felolvasásra egy részlet, ez lesz a közös szellemi kiindulása a beszélgetésnek.

A Hamvas-kör keretei, szabályai

Minden héten csütörtökön[3] 18,30-tól 21 óráig tart a Hamvas-kör, Tündérhegyen. Bárki jöhet, nincs megkötés. Mindenki akkor érkezik és távozik, amikor azt a legjobbnak tartja[4]. Teljes szabadsága van mindenkinek, hogy megválassza a részvételének a formáját[5]. Ha szeretné, akkor a többiekkel megosztja a gondolatait, ha ahhoz van kedve, akkor csak meghallgatja másokét. A beszélgetés közben lehetősége van mindenkinek teát inni. Ha egy ember van, akkor is megtartásra kerül a Hamvas-kör, és ha ötven ember van, akkor is.   A Hamvas-kör egy hely, ahol együttlétet, együttgondolkodást talál, akinek erre igénye van. Nincsenek formális szabályok. Aki szeretne, lehetősége van bemutatkozni. Lehet egy alkalommal jelen lenni és akár évekig járni[6].  Minden csütörtök este önmagában egész. A felolvasott részlet a közös kiindulási alap, nem kell ismerni a felolvasott rész előzményét, nincsenek korábbi visszautalások, ami az aznap este jelenlévőket elidegeníthetné a helyzettől.

A Hamvas-kör működése

A Hamvas-kör az állandóságával van, és elérhető. Egy olyan hely, ahol szívesen látott mindenki, aki betér, és együtt szeretne gondolkodni másokkal az élet eseményeiről, saját alapállásáról az életében. A Hamvas-kör nem képvisel ideológiát, nem elkötelezett egyetlen értékrend mellett se. A Hamvas-kör multikulturális megközelítést képvisel. Habár a beszélgetés fókusza a résztvevők alapállásának megértése, ez a közelítés inkább filozófiai, mint pszichológiai, vagy mindkettő egyszerre. A filozófiai (és pszichológiai) közelítés alatt azt kell érteni, hogy minden résztvevő a maga ismereteivel, fogalomkészletével, világról, önmaga működéséről alkotott elképzeléseivel, magyarázataival vesz részt a beszélgetésben. Mindenki a saját nevében beszél, nincsenek idézetek, hivatkozások (illetve lehetnek, de a kérdésfeltevés úgy szól, hogy az idézett, hivatkozott megfogalmazást, hogyan tudja az életében realizálni az, aki mondja). Van úgy, hogy egyetlen mondat elemzésével töltjük az egész estét. Értelmezzük a mondatot, keressük a jelentését általában az életben, keressük a jelentését a személyes életünkben, keressük, hogy a mondat megvalósulásának milyen feltételei vannak, milyen változásoknak kellene bekövetkeznie a világban, az emberekben, és a jelenlévő résztvevőkben, hogy a mondat tartalma realizálódhasson. A Hamvas-körön a megszólítások személyesek. Természetes módon kerül megkérdezésre, hogy hogyan szólíthatjuk azt, aki beszél. Ettől kezdve a nevén szólítjuk. A Hamvas-körben a tegezés-magázás is a résztvevők választása. Én vezetőként, azt követem, ha valaki magáz, akkor én is magázom, ha valaki tegez, akkor tegezem, és ha az egyik mondatában tegez, a másikban magáz, akkor én is az adott megszólításnak megfelelő tegezéssel, magázással szólítom meg, vagy válaszolok.

A Hamvas-kör résztvevői közül időszakosan kialakul egy-egy törzs-mag, akik rendszeresen járnak egy időszakban. A Hamvas-kör az utazással kezdődik, amikor a Moszkva-térről busszal együtt feljönnek Tündérhegyre a résztvevők. A buszon már elkezdődik egy rákészülés az együttgondolkodásra. A Hamvas-kört követően pedig, a legtöbbször a Moszkva-tér környékén még beülnek a résztvevők valamilyen vendéglátóhelyre, és tovább beszélgetnek a Hamvas-körön felvetett kérdésekről. Itt a Hamvas-körön kívül, olyan igényeik is teljesülnek, hogy minősítésekkel, állásfoglalásokkal, közös megegyezésekkel, akár a többségi szemlélet képviseletével döntenek a beszélgetés témájáról. A Hamvas-kör társaságot is biztosít folyamatában. A Hamvas-körön résztvevők, egyéb közös programokat is szerveznek együtt. Egészen az elején 1986-ban a Hamvas-körre járók közül néhányan létrehozták a „Csatlakozó” önsegítő csoportot, amely azóta is működik, változó létszámmal és vezetői gárdával. A „Csatlakozó” közösségi programokat, mozi-, kiállítás-, színházlátogatást, kirándulásokat szervez, ahol a Hamvas-kör értékrendjének megfelelő együttlétek történnek.

A Hamvas-kör egyik rítusa, az évenként megrendezésre kerülő „bor-rítus”. Hamvas Béla „A bor filozófiája” című könyvéhez kapcsolódik ez a rítus. A könyv évente ismétlődő elolvasásával történik egy felkészülés arra, hogy közösen megigyunk egy pohár bort. Három hónap rákészülés egy pohár borra. Ezalatt az idő alatt átgondolásra kerülnek a Hamvas által felvetett gondolatok a bor metafizikájához tartozóan. Mérlegelésre kerül a bor, mint a természet jelensége. És megtervezésre kerül konkrétan a borrítus – a bor szertartástana. Évenként más-és más a borrítus, de közös eleme, hogy mi résztvevők megyünk a borhoz. „mert a bor maradéktalanul ott élvezhető, ahol termett”. „… helyesen jó bort csak az tud inni, aki múzsai nevelésben részesült, állandóan költőket olvas, muzsikát legalább hallgat, ha maga nem is csinál, és képekben gyönyörködik. Ez az ember a helyes időpontot is meg tudja választani a munkára, a sétára, az alvásra, a beszélgetésre, az olvasásra, csak ez tudja, hogy a szerelmet és a bort bárhol, bármikor és bárhogyan.” Közösen készítjük el a bor mellé az ételt, minden bor-rítusnak van egy meghívott szellemi vendége, aki gondolataival inspirálja az együttlétünket. A magunk által megtervezett és kivitelezett, a magunk számára ünneppé emelt együttlét pillanatai, az életünk részévé teszik azt a tudást, hogy az ünnepek belülről létrehozhatók, és az együttlétnek lehet olyan minőséget adni, amelyik a rákészüléssel, a keretében ismétlődő állandóságával, de tartalmában mindig megújuló helyzetet teremt. Ezzel a felkészüléssel, és ezzel a belső ünnep kialakításával az a pillanat, amikor egy választott bort, ismert szellemi tartalmával felhörpintünk, teszi realizálhatóvá az ünnepet. A bor, a virág, a gyertya fénye, a szellemi vendég gondolatai, az egymással megosztott saját gondolataink, és a közös ünnepünk – ez a teljességet adó élmény.   A bor-rítus éves szinten teszi megragadhatóvá ezt az együvé tartozást, de az itt átélt élmény, ott van a hetente való találkozásban is. A hétköznapok ünnepe a csütörtök. A magunkra figyelés, a másikra figyelés, az együtt gondolkodás nem kivételes, hanem hétköznapi helyzete. Magunk által létrehozva és megteremtve. Ezt adja a Hamvas-kör, lehetőségként a résztvevők számára, és lehetőségként az olvasó számára is: hogy létrehozzon egy ilyen kört, ahol leülnek, oda figyelnek egy felolvasott szövegre, összekötik saját belső gondolataikkal, érzéseikkel, kikeresik, megosztják másokkal ezeket az élményeket. És együttesen keresik azokat az alapállásokat, amelyek szerint érdemes élni.

A Hamvas-kör vezetésének szellemisége

A Hamvas-kör egy hely, ahol lehetőség van arra, hogy emberek elidőzzenek egy-egy gondolat megértésén, sokszempontúan körüljárják az adott helyzetet, gondolatokat. Ahol minden gondolat ugyanolyan értékű – a Hamvastól olvasott és a bárki által mondott gondolat. Vezetőként tudatosan kioltom, hogy bármilyen domináns megközelítés legyen érvényes. Egymás mellett lévő „igazságok” érvényességét képviselem.

Az elején felolvasására kerül egy részlet (3-5 oldal) Hamvas Béla írásaiból. A nyitó kérdés az, hogy ezek a gondolatok, kit merre indítottak el? Ettől kezdve úgy értelmeződik a helyzet, hogy Hamvas írása, kiben, milyen személyes kérdést, érzést szólított meg, és arról hogyan gondolkodik saját életére vonatkozóan. Hamvas Béla szövege személyes inspiráció, fókuszpontra irányító kérdésfeltevés, de semmiképpen nem „az egyetlen érvényes” megközelítés. Vezetőként folyamatosan erősítem, hogy mindenki gondolata ugyanolyan értékes. Merje vállalni mindenki a gondolatait. A Hamvas-kör, attól Hamvas-kör, hogy a beszélgetés központi gondolata a realizálás. Az én vezetői értelmezésem szerint Hamvas Béla központi gondolata is a realizálás. Ezt így fogalmazza meg Hamvas: „Realizálni annyi, mint a más iránt támasztott követelést azzal kezdeni, hogy azt először önmagam váltom be.[7]” A realizálásra törekvés következetes képviselete ad egy szellemi fegyelmet a beszélgetésnek. Minden mondatunk érvényes, de az érvényességét a magunk élete történéseinek és eseményeinek kell alátámasztania, hogy hitelesen legyen képviselhető. Amelyik gondolatunkat az életünkben nem tudjuk realizálni, azt érdemes mérlegelni, hogy képviselhető-e? Valahol azt írja Hamvas, hogy az emberek tragédiája az, hogy olyan gondolatokat hordoznak magukban, amelyeknek a realizálására nem képesek. A Hamvas-kör megpróbál egyensúlyt teremteni a gondolatok és az életben realizált cselekvések között. Minden kijelentés mellé oda tesszük azt a kérdést, hogy sikerült-e realizálni ezt az életében, annak, aki mondja? A beszélgetések iránya így a kongruens élet elérése, ahol a gondolt és megcselekedett élet egybeesik. A realizálás másik szegmense, hogy maga a Hamvas-kör is a realizálás tereként működik. Az adott téma és a hozzákapcsolódó gondolatok a realizálás értelmében a Hamvas-körön való részvételben, az egymásra adott reakciókban, a belső keresésben rögtön megtapasztalhatóvá is válnak – így alapállást meghatározó magatartásként van jelen. A Hamvas-kör egy olyan hely, ahol realizálódik a teljes elfogadás, a másik felé való odafordulás, a közös megértésre törekvés. A Hamvas-kör beszélgetéseiben cél a gondolkodási korlátok lebontása, a „kör-gondolkodás parabola-gondolkodássá” változtatása. „Életem legnagyobb nehézségéről szeretnék beszámolni. Reggel, amikor felébredek, önkéntelenül a tegnapi napot akarom megismételni. Minden nyáron a tavalyit. Minden gondolatomban az előbbit. Életemben az apámét. Ismételni. Örökké ismételni. … A törvény embere a szabály embere. A kiszámítható. A karakter. A szám. A szabadság embere az infinitezimális szubjektum. A kiszámíthatatlan. A szabad. Életem legnagyobb erőfeszítése, hogy az örök ismétlések körét parabolává tudjam szétfeszíteni.[8]”

A Hamvas-kör a sokszempontú közelítésben az utolsó mondatot a nyolcvanas évek végén az AGORA összművészeti fesztiválon egy performance keretében a következő módon festette meg közös képként:

Szakirodalom:

Bagdi Emőke - Bognár Andrea - Urbánné Varga Katalin (szerk.) (2002): “Művészetek – Szimbólumok – Terápiák” Pszüchagógosz Bt.

Baráth Árpád (1996) A zene és költészet „gyógyító” hatásai. In: Pszichoterápia. 1996. május

Bartos Éva (Szerk.) (1993) Olvasókönyv a biblioterápiáról. Budapest, OSZK

Bettelheim,Bruno (1985) A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Budapest, Gondolat.  
Bibliotréning – vezető oktatás. In: www.btk.ppke.hu

Bíró Sándor, Juhász Sándor (szerk.) (1991), Nonverbális pszichoterápiák. Animula könyvek, Magyar Pszichiátriai Társaság – Budapest.

Cs.Czachesz E. (1998) Olvasás és pedagógia, Szeged, Mozaik Oktatási Stúdió,  
Halász László (1983) Az olvasás: nyomozás és felfedezés. Budapest, Gondolat. 25-94.p. 231-254.p.  
Hász Erzsébet (2002) A biblioterápia oktatásának gyakorlati és elméleti kérdései II. In: www.magyarfelsooktatas.hu

Lőrincz J. (Szerk.) (1993) Szó-Művészet-Társadalom Budapest, Múzsák 37-89.p.

Marie-Luise Franz (1995) Női mesealakok Bp. Európa  
Mérei Ferenc (1986) " ...Vett a füvektől édes illatot" Budapest, Múzsák 53-97.p.  
Nagy A.(1991) Keresik életük értélmét. Bp. OSZK-KMK,  
Nagy A. (1986)  Nehéz pedagógiai helyzetek a könyvtárban = Könyvtáros, 1986/2.sz.

Peseschkian, N. (1991) A tudós és a tevehejcsár. Budapest, Helikon

Schmidtné Balás Eszter (1995), Dadogó gyermekek komplex művészeti terápiája. In.: Dr.

Tényi Tamás (2002) Nonverbális terápiák hatótényezői. In: Hang és lélek, Zenei Nevelési Konferencia

Németh László rövid bemutatkozása

A hetvenes évek végén kezdtem művészetterápiával foglalkozni – munka és képzés szempontjából is. Mestereim között vannak: Saleh Soliman, Mérei Ferenc, Hidas György, Göncz Kinga. A következő területeken dolgoztam: Gyermekkórház Neurózis Osztály, Kulich Gyula téri Nappali Szanatórium, IMEI Kényszergyógykezelt Osztály, Tündérhegyi Pszichoterápiás Osztály. 1984 óta folyamatosan indulnak komplex művészetterápiás (képzőművészet, mozgás, zene, biblioterápia) kiképző csoportok a vezetésemmel vagy szupervízióm mellett.  Az utóbbi időben főiskolai, egyetemi oktatással, kutatással foglalkozom: szocioterápia, művészetterápia, szociális munka, empowerment területen, valamint művészetterápia, szociális munka szupervíziójával. Elnöke vagyok a Magyar Művészet- és Szocioterápiás Közösségépítő Egyesületnek (weblap: www.mmszke.hu ) Elérhetőségeim: nemeth [dot] laszlo [at] mmszke [dot] hu (nemeth[dot]laszlo[at]mmszke[dot]hu) vagy 06/309-410-329 telefon.

 Jegyzetek

[1] Az idézetek Hamvas Béla életmű-kiadásában találhatók meg, amelyet Dúl Antal szerkesztett és az Életünk Szerkesztőség, majd később a Medio Kiadó adta ki.

17. kötet - Titkos jegyzőkönyv, Arlequin, 171. old.

[2] 1984-et írunk. Hamvas Béla művei a háború előtt jelentek meg, majd a szerző szilenciumra volt ítélve. A rendszerváltást megelőzően, majd azt követően kezdték kiadni Hamvas műveit. Ebben az időben Dúl Antal körül volt egy szűk kör, akik Hamvas műveit úgy tették elérhetővé, hogy a kéziratokat öt példányban (átütő papíron) legépelték és tovább adták azzal, hogy aki átveszi, ő is legépeli öt példányban. A vezető számára ezek a kéziratokról készült másolatok álltak rendelkezésre.

[3] 1945-ben Hamvas Béla, Tábor Béla és Szabó Lajos „csütörtök esti beszélgetések”-et tartottak. A Hamvas-kör ennek a szellemi hagyománynak a követője, időpontválasztása tisztelgés az elődök előtt.

[4] Van olyan tag, aki évek óta csak az utolsó 10 percre érkezik meg.

[5] Van olyan tag, aki három évig a szoba előtti előtérben ült, mire bejött a Hamvas-körre.

[6] Volt olyan tag, aki kb. 10 évig járt hetente a Hamvas-körbe, és egyetlen szót se szólt ezen idő alatt.

[7] 3. kötet – Patmosz I. Interview, 243-245. old.

[8] 17. kötet - Unicornis, Beszélgetések, 243-245. old.

Hamvas-kör Tündérhegy filozófiája
A Hamvas-kör egy nagyon értékes, sajátos műfaj. Egyrészt kapcsolódik Hamvas Béla írásaihoz a kiinduló gondolatmenetében – a felolvasás által. Hamvas minden mondata olyan mélységet hordoz, aminek a megértése egy új minőséget adhat az életünknek. Másrészt a filozófiai és pszichológiai gondolkodás billegtetésével új összefüggések meglátását adja, illetve a személyes életeseményekkel való megfeleltetések az önmagunk pszichológiai és filozófiai alapállásának meghatározását segíti, kontrollként működtetve a Hamvas realizálás fogalmát, ami reflektíven támogatja annak tisztázását, hogy csak olyan ideákat képviseljünk, amelyeket képes vagyunk realizálni. Harmadrészt a Hamvas-kör egy olyan közösség, ahol olyan emberek találkozhatnak, akiknek az életük más területén esélyük se lenne, hogy találkozzanak, megismerjék egymást, megérthessék a másik gondolkodását, részvételét a világban – mindezt egy elfogadó, inspiráló, nyitottságot megkövetelő (és kikényszerítő) közösségi élmény keretében. Negyedrészt a Hamvas-kör egy olyan pszichológiai támogató tér, amely a formális szabályokon túl ad lehetőséget önismeretre, belátások, megértések által önmagunk terápiás szempontú alakítására, egy elfogadó, nyitott közösség részeként. Ötödször a Hamvas-kör egy olyan autonómiát adó közösségi működés, ami megélhetővé teszi azt, hogy a mindennapok része tud lenni, egy emelkedett, szellemi közösség, ami túlmutat a hétköznapi viszonyokon és megélhetővé teszi a szakrális létezést.
Németh László

Németh László: Hamvas-kör 40 éves[1]

Nem gondoltam, amikor elindítottam 1984 májusában a Klubot, hogy 40 év múlva itt fogunk együtt megemlékezni arról, hogy 40 éve megy a Hamvas-kör - minden héten csütörtök este. A csütörtök este választása hagyomány és tisztelgés. Hamvas Béla, Szabó Lajos és Tábor Béla 1945 őszén szellemi munkaközösséget alapított, hogy „létezés és élet olyan szélső pontjait fogják emberi kutató magatartásuk egészébe, melyeknek egységes megragadására” a korabeli szellemi életben nem történt kísérlet. Ezzel szoros összefüggésben célul tűzték ki az egész szellemi korszituáció feltérképezését és értékelését. E szellemi hagyományra építve fogalmaztam meg, hogy csütörtök esténként folytassuk az együtt gondolkodást, az akkor elindult Tündérhegyi Pszichoterápiás Osztály keretében. Az elején nem Hamvas-kör volt, hanem azt kértem, hogy a résztvevők hozzák el azokat a fontos írásokat, amelyeket úgy gondolják érdemes a „korszituáció” megértése szempontjából együttesen átgondolni, megérteni. Attól, hogy Tündérhegy keretében működött ez a kör, különösen fontos szemponttá vált, hogy a korszituációban megértsük az egyén szituációját, lélektani helyzetét is. Sokan sokféle írást hoztak, én mindig Hamvas kéziratot vittem -, ami gépelt, átütő papíron sokszorosított formában volt elérhető, egy szűk kör számára az 1980-as években. Egy idő után a résztvevők egyre ritkábban hoztak írásokat és azt igényelték, hogy a Hamvas kéziratokból történő felolvasásra épüljön a beszélgetés. Mindannyian tudtuk és éreztük, hogy amire a Hamvas figyel a világból, az fontos, nekünk is érdemes átgondolni. Az esténként felolvasott Hamvas írás részlet pedig mindig nagyon izgalmas nézőpontból tette láthatóvá, átgondolhatóvá az adott témát. Hamvas szellemi nagyságát mutatja, hogy a 40 év alatt minden estére tudott inspiráló, új látásmódot lehetővé tevő gondolatokat adni a közösségünk számára. Nem siettünk, ezért megtehettük, hogy egy-egy mondatot, gondolatmenetet, akár több hétig is újra és újra átgondoltunk. Alapelv volt, hogy Hamvas írásait nem bibliaként olvastuk, hanem olyan szellemi inspirációként, ahol fontos volt az ő kiinduló gondolatmenete, de a közösségünk autonóm módon tovább gondolta, összefüggéseket keresett a saját élete, a társadalmi jelenségek között és akár kritikailag közelítettünk Hamvas állításaihoz. A beszélgetések fókusza mindig a Hamvas által felvetett gondolatmenet, de azok szellemi tartalmát mindenki a saját élete szempontjából vizsgálta meg, arra vonatkozó gondolatait, érzéseit osztotta meg, arra reagáltak egymásnak a résztvevők. Hamvas-kör állandó jellemzője a meghitt, bensőséges, elmélyült beszélgetések, egymásra figyelő magatartás, a másik gondolatainak az elfogadása, tovább gondolása. Szabadon döntött mindenki a részvétel módjáról – csak csendben hallgat vagy aktívan megnyilvánul, egyszer jön vagy rendszeresen, mennyi időt vesz részt az estéből. A toleráns, elfogadó, nyitott hozzáállást a pszichoterápiás kultúrából vette át és működtette/működteti a Hamvas-kör. Amit a Hamvas-kör hozott létre kultúraként, hogy a filozófiai és lélektani szempontokat billegtetve, mély és személyes megnyilvánulások terét nyitotta/nyitja meg; állandó vizsgálata történt/történik annak, hogy ki, milyen alapállást foglal el az életben; reflektív és belátásokat segítő kérdéseket jártunk/járunk körbe folyamatosan – önmagunknak, másoknak valamint az életre vonatkozó lényegi kérdéseket megfogalmazva; egy olyan közösségként működik a Hamvas-kör, amelynek részeként - a hétköznapokhoz képest dimenzió ugrással - rögtön az érkező beléphet a többiek személyes, intim terébe és megszólítást kap, hogy itt, ő is mutassa meg önmaga mélységeit, magasságait, elakadásait, megküzdéseit; a Hamvas-kör egy olyan autonómiát adó közösségi működést valósít meg, ami megélhetővé teszi azt, hogy a mindennapok része tud lenni, egy emelkedett, szellemi közösség, ami túlmutat a hétköznapi viszonyokon és megélhetővé teszi a szakrális létezést. A 40 év alatt nagyon sokan fordultak meg a Hamvas-körben, nagyon különböző személyiségek, habitusok, világlátások, értelmi képességgel, különböző pszichés állapotokkal, egzisztenciális helyzettel, nagyon különböző tudással, háttérrel rendelkező emberek. Mégis ez a sokszínű egyedet magába foglaló közösség, képes volt egymás felé fordulni, kíváncsisággal és megértésre törekedve figyelni egymásra, megnyílni és a másik megnyílását megtartóan követni, kapcsolódni egymáshoz gondolatilag, érzelmileg, szellemileg. Hétről hétre realizálódott/realizálódik, hogy különböző értékrendeket, világlátást, érzelmi állapotot képviselő emberek képesek megértően, kíváncsisággal és nyitottsággal oda fordulni egymáshoz.

A Hamvas-kör van. 40 éve. Minden csütörtökön. Ha csütörtök, akkor Hamvas-kör – ez a saját időszámítás a viszonyítás, függetlenül ünnepektől, időjárástól, létszámtól, intézményi és társadalmi változásoktól. Ez a belső origó, ahol létezővé és megélhetővé válik az a szellemi autonómia, amit Hamvas Béla maga is élt, hogy nem a világ és történései határoznak meg minket, hanem mi teremtjük azt a szellemi autonóm létezést, amivel elhelyezkedünk, reagálunk, hatunk az adott világban, ahol élünk.