Justin Móni

Justin Móni vagyok,

segítő szakember.

A kilencvenes évek végén kezdtem a művészetterapeuta képzést és ezzel a módszerrel kezdtem el dolgozni pszichiátrián, javító intézetben, nevelési tanácsadóban. Közben szociális munkássá váltam, majd addiktológiai konzultáns lettem, aztán pszichodráma vezető. Képződtem több csoportvezetési irányzatban (outdoor tréning, szervezetekkel való munka), tanultam zavarspecifikus pszichodrámát, traumaterápiát és pszichológiát is. Dolgoztam a gyermekvédelemben, pszichiátrián, pszichiátriai rehabilitációban, menekültekkel, romákkal, zűrös serdülőkkel, szenvedélybetegekkel, családokkal, szervezetekkel. Tíz éve egy alapítvány szociális intézményeit vezetem, ehhez kapcsolódóan próbálok valami ráhatással lenni a törvényhozói szintekre is, hogy élhetőbben, életszerűbben tudjunk szolgáltatásokat nyújtani. Egyéni konzultációkat és önismereti illetve terápiás csoportokat vezetek.

Segítő szakember vagyok.

Mit is jelent ez számomra? Elsősörban azt, hogy emberekkel foglalkozom, akik valamilyen nehézségük kapcsán kérnek segítséget. Együtt alkotunk: ebben próbálok segíteni, hogy személyes kapcsolódásunk terében a másik emberrel együtt rá tudjunk csodálkozni élményeire, kérdéseket feltenni, átérezni nehéz és szívetmelengető érzéseket, játszani, megérteni, teremteni valamit.  

Ami történik, az nem az én érdemem, közös alkotás ez, hatással vagyunk egymásra. Bár nem az én érdemem, és mindenképp közös felelősségünk van a folyamatban, a felelősségből mégis az enyém a nagyobb.

Most, ahogy ezt átgondolom, ezeknek a felelősségeknek három nagyobb csoportját találtam.

Elsőként, amit a legfontosabbnak tartok, azt említem. Ez az önismereti munka. A terapeutaként, segítő szakemberként saját önismereti munkám. Én magam közel 25 éve járok olyan terápiás, önismereti, képzési programokra, szupervízióba, amelyek lehetőséget teremtenek, hogy rácsodálkozzak saját belsőmre, kapcsolódásaimra, életemre. Ezek inspirálnak a változásra, fejlődésre, az újra és újra bekövetkező nehézségek, krízisek, élethelyzetek jó megküzdésére. Hogyan is tudnék segítő szakemberként dolgozni enélkül, ha értéknek tartom az önismereti munkát? Saját magam jobb ismerete mindenképp alapvetőe feltétele annak, hogy segítő szakemberként dolgozzak – fontosabbnak tartom ezt az elméleti képzettségnél is, hiszen az önismereti vagy terápiás kapcsolat a személyes kapcsolódás terében történik, ebben teljes személyiségemmel veszek részt, hatok másokra és érnek engem is hatások.

Felelős vagyok saját „jól-létemért” is. Segítőként gyakran tapasztaltam, hogy emberek azt élik meg, „történik” velük az életük. Bár életem sok történésére nincs befolyásom, mégis kizárólag enyém annak a felelőssége, mit kezdek ezekkel a helyzetekkel. Ha EZ történik, én HOGYAN döntök és MIT, hogy vagyok jelen életemben, élethelzetekben, kapcsolatokban. Figyelek arra, mit kell tennem ahhoz, hogy jobban érezzem magam a bőrömben és teszek is azért, hogy egészséges maradjak. Próbálok tisztelettel bánni saját magammal és másokkal, és másokat is erre inspirálni.

Felelősségem, hogy szakemberként felkészült legyek, Szinten tartsam és fejlesszem eszköztáramat, ami segít abban, hogy a másik emberhez minél inkább tudjak igazodni, ne a módszereim szűkössége döntse el, hogyan is, milyen munkamódszerrel dolgozzunk: ne a másiknak kelljen igazodniai, én tudjak váltani, igazodni.

 Elérhetőség: justinmonig [at] gmail [dot] com (justinmoni[at]gmail[dot]com)    +36304916827