A hosszú éveken keresztül gyermekeik fizikai, szociális, pszichés fejlesztéséért küzdő szülők igényére reagálva kívántunk megteremteni egy olyan közeget, ahol az ő saját, személyes érzelmeik, gondolataik, élményeik kerülhetnek középpontba.

 

A pályázati feltételeknek ez az iskola tökéletesen megfelelt, hiszen itt sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése – oktatása, speciális fejlesztése folyik.

Köszönettel vettük az iskola együttműködését, mely megnyilvánult az általunk tervezett szülőcsoport pozitív szakmai megítélésében – ösztönözve ezzel a szülők részvételi szándékát -, valamint kiterjedt a csoportozásra és külön gyermekfelügyeletre alkalmas hely és némely tárgyi eszköz biztosítására is. A szülőcsoport sikeres megvalósítása pedig hozzájárult az iskola által nyújtott szülősegítő tevékenységek palettájának színesítéséhez.

 

Ahogyan azt a csoport tervezésénél feltételeztük; a szülők hiánypótló és nagyon is szükséges programnak tartották ezeket a számukra rendhagyó és újszerű találkozókat, amit az is bizonyít, hogy saját maguk szeretnék folytatni az elkövetkezendő tanévben az iskola vezetésének támogatásával.

 

A szülőknek funkciója a tükrözés. A szocializáció során a szülő a gyermek születésének pillanatától üzeneteket közvetít a számára önmagáról, értékéről, helyéről az életben, arról, hogy milyennek látják, milyennek érzékelik őt a többiek.

Ez a tükörfunkció nagy jelentőségre tesz szert fogyatékossággal született, tanulási és egyéb problémákkal küzdő, sajátos nevelési igényű gyermekek esetében, hisz a külvilág hatásai lényegesen kevésbé tudják befolyásolni az énképe kialakulását, mint a számos egyéb hatásnak kitett, átlagos életet élő gyermeknél.

A sajátos nevelési igényű gyermekek nevelése mellett a szülők személyes problémái sokszor háttérbe szorulnak. A szülő lelki egyensúlya és a család érzelmi, egzisztenciális működése kölcsönhatásban van egymással, a harmonikusabban működő család pedig jobb alapja egy eredményesebben működő társadalomnak.

 

Az általunk vezetett szülőcsoport közösen kitűzött célja az önismeret fejlesztése volt egy biztonságos, őszinte, „sorstársi” közegben.

A szülők maguk is megfogalmazták, hogy e nehéz élethelyzetben csak egy teljesebb önismerettel bíró, önmagát, és gyermeke másságát elfogadó szülő képes hatékonyan helytállni élete különböző területein, családi, munkahelyi, társadalmi kapcsolataiban.

A csoport tagjainak megértésében és egyetértésében oldódott az a feszültség, amit a kizárólag saját magukra fordított idő elképzelésének bűntudata idézett elő. Kimondódott, hogy nemcsak joga, de kötelessége is mindenkinek a saját harmóniájára, személyes belső egyensúlyára való törekvés, hiszen a „jó szülőségnek” igazából ez lehet az alapja, és ez kell ahhoz, hogy a gyermeknevelés rájuk háruló extra feladataiban kiegyensúlyozottság, bátorság, tolerancia és türelem jellemezze őket.

 

A csoportfolyamat alatt a szülők felismerték, hogy nincsenek egyedül, és bátorítóan hatott rájuk a megtapasztalás, hogy mások is küzdenek hasonló problémákkal.

Az alkalmazott technikák (képzőművészet, mozgás, zene) és témák által előhívott belső tartalmak, érzések, gondolatok kifejezése egy közösen megteremtett bizalmas légkörben történtek, melyek kiváló alkalmat szolgáltattak arra, hogy a szülők megtapasztalhassák saját szempontjaik kompetenciáját, értékrendjük, életfelfogásuk autonómiáját, ugyanakkor új megközelítésekkel, megoldási módozatokkal ismerkedjenek meg társaik által.

 

A technikák alkalmazása örömet, kreatív lendületet, önfeledt játékosságot varázsolt a felnőttek világába. A résztvevők újra élhették a képzőművészeti alkotás gyermekkorban még oly természetes önkifejező lényegét, felfedezhették beszédes (és nem mindig tudatos) jelentéstartalmát.

A mozgásos gyakorlatok új megközelítési módot adtak arra, hogy találkozhassanak saját testük megtapasztalásával, saját ritmusuk felismerésével. Ezek során a válaszokat a testtartásban, a figyelemben, a testi kommunikációban, az együttműködésben, mozgásban, ritmusban keresték.

A zene befogadó és aktív módon történt alkalmazása megint más oldalról segített az önkifejezésben. A zenehallgatás az általa megélt érzelmek, gondolatok, asszociációk árnyalt verbális kifejezését hívta elő, míg az aktív egyéni, páros vagy csoportos zenélés különböző hatáselemek alkalmazásán keresztül (pl. gyorsítás-lassítás, hangerősítés-halkítás, becsatlakozás valakihez, összhang-keresés, stb.) segítette „szavakba foglalni” a belső tartalmakat. A belső és külső világ között egy aktív dinamika, „párbeszéd” alakult ki a hangszerek és a különböző zenék közvetítése segítségével. 

A csoport bizalomteljes légkörében a szülők őszintén, örömmel osztották meg egymással élményeiket, tapasztalataikat, érzéseiket. A csoporttagok segítették egymást azzal, hogy elmondták saját élményeiket, tapasztalataikat. A résztvevők különböző nézőpontokat, értékeket képviseltek, így egy adott problémának a többféle nézőpontból való megközelítése nyújtott segítséget saját problémájuk megértésében.

Felszabadultan és nagyon szívesen vettek részt a különböző gyakorlatokban, és a verbális feldolgozásban.

A találkozók folyamán többször is kifejezték egymás felé, hogy milyen építően, bátorítóan hat rájuk a társak törődése, elfogadó attitűdje. Olyan problémák is felszínre kerültek, amelyek ugyan hatást gyakorolnak életükre, de amelyekre – éppen elrejtett jellegüknél fogva - nem igazán kapnak visszajelzést a mindennapi életben.

A csoport működésén keresztül megélhető volt a minősítés nélküli, toleráns közegben való létezés felszabadító hatása és öröme.

 

Orsovszky Gyöngyvér és Grusz Melinda

                        csoportvezetők