Egyéb művészetterápiás csoportok

MŰVÉSZETTERÁPIÁK

A művészetterápia épülhet bármely művészeti ág technikájára. A művészetterápia összehangolja a művészet kifejező eszközeit és a terápiás hatótényezőket, amelyeket a terapeuta egy tervezett folyamaton belül a páciens élmények megragadhatóságával alkalmaz terápiásan. A művészetterápiában a terapeuta és a páciens interakciója a műalkotáson vagy művészi tevékenységen keresztül történik. A művészet eszközeivel kifejezett élmény, vagy az átélt élmény lehet az elemezés, megértés tárgya, vagy maga a terápia. A művészetterápiában a kifejezett lélektani tartalom manifesztuma - alkotás részének - esztétikai értéke nem bír jelentőséggel. Terápiás szempontból az „esztétikailag értékes” alkotás, és az „esztétikailag értéktelen” alkotás is ugyanolyan értékű terápiás eszközként használható fel a terápia folyamatában. Az aktív művészetterápiában való részvételnek, illetve a befogadó művészetterápiának nem feltétele a művészi tehetség megléte, a művészetterápiás eszközökön keresztüli önkifejezés a mindennapi kreativitással teljes értékű és érvényes kifejezést tesz lehetővé.
Alapvetően négy művészetterápiás megközelítés lehetséges. Az egyik az aktív (cselekvő résztvevő) művészetterápia, ahol a terápiás folyamaton belül az adott művészeti technikával fejezi ki, illetve jeleníti meg az élményeit a páciens. A másik a befogadó (receptív, élményfeldolgozó) művészetterápia, ahol kész műalkotások által a páciensben keltett pszichés hatások átélése, megértése, feldolgozása történik. A befogadó művészetterápián való részvétel minden esetben mintát is jelent az adott művészi kifejezési formára vonatkozóan, amely tapasztalat akár alkalmazható, vagy kipróbálható az aktív művészetterápiás helyzetben. Mind az aktív, mind a befogadó művészetterápia, további két terápiás megközelítésre épülhet. A művészetterápia alkotásközpontú (szublimációs) megközelítése azt jelenti, hogy adott művészeti önkifejezés, és az alkotás folyamata hordozza a terápiás hatást, így az alkotás létrejöttével zárul a terápiás folyamat. Az alkotásközpontú terápiák esetében hangsúlyos lehet az alkotások esztétikai tartalma, mert az elkészült alkotásokat sok esetben kiállításokon/rendezvényeken mutatják be. Az alkotást eszközként alkalmazó művészetterápiában az alkotás a terapeuta és a páciens kommunikációjának az alapja, akkor az elkészült alkotáshoz kötődik egy megbeszélés, értelmezés, alkotáshoz kötött jelentéstulajdonítás, amely így a szabadasszociáción keresztüli „feldolgozása” az adott művészi kifejezésnek és a benne megjelenő lelki tartalmaknak.

 

Színjátszás-terápia (drámaterápia)

Az aktív színjátszó terápia egy csoportos közvetlen alkotási/önkifejezési forma, amely komplex művészetterápia, miután alkalmazza a képzőművészet-terápia, mozgásterápia, biblioterápia, zeneterápia eszközeit. Lehet megírt darab eljátszásán keresztüli kifejezési forma, de lehet az, hogy a tagok kreatív írásaira épül a színházterápia, vagy teljesen improvizativ.  A játékos fegyelmezett felkészülése során - a színházterápia biztonságos terében - keresi az érzelmek egyéniségen keresztüli kreatív kifejezését. A darabválasztás lehetőséget ad arra, hogy a tagokat foglalkoztató kérdéseket - a darab értelmezése során - lélektanilag átdolgozzák a résztvevők, és a darab figuráinak megformálásában/eljátszásában megéljenek helyzeteket/állapotokat, illetve akár a színészmesterség eszközeivel gazdagítsák a tagok egyéni szereprepertoárjukat, amit a mindennapi életben is tudnak alkalmazni. A színjátszó terápia alkalmas szocializáló funkciót is betölteni. Időnként nézők előtt játszódik a színházterápia, de soha nem a nézőknek szól. A színházi munkában létrejövő katarzis segíti a belső élmények újrarendezését. A színházterápia révén, a betegség vagy megélt élmények, a hiteles cselekvés elérése érdekében hasznosítható eszközzé válhatnak.
A befogadó (receptív) színjátszó terápia keretében, színházi, táncdarabok, illetve performanc alkotások megélése, ahol a hatása és a pszichés tükröződése a páciensben, az elemzés és megértés tárgya. A befogadó színjátszó terápián való részvétel mintákat is jelent az aktív önkifejezés színházi megjelenítéséhez.

A drámaterápia a színjátszás terápiás lehetőségeire épít, klasszikus művészetterápiás műfaj, a pszichodráma ezzel szemben a dráma mint a líra és az epika melletti irodalmi műnem szöveghez kötöttsége helyett a színjátszás technikáját teszi meg a terápiás tevékenység kiindulópontjául (Haász, 2002)

Játékterápiák

A gyermek játékterápia a gyermeki cselekvésre épül. Eszközrendszere a terelt játékok: a szabadjáték, a meghatározott konstruktív, projectív játékok, miliő játékok, és a gyermeki művészkedés szokásos formái. A kisgyermeknél a játék-valóság, értelem-érzelem, impulzus-akarat nincsenek izolálva, ezért a játékos történés elvivalens a valósággal. A játékban a megelevenítés három formában történik: a gyermek pontról-pontra elismétli a történteket; megfordítja a szerepeket; vagy korrigálja az eseményeket (a játék azt mutatja, ahogy jó lett volna). A gyermekterapeuta feladata, hogy biztonságos és barátságos légkört teremtsen a szoba és a játéktárgyak kreatív felfedezéséhez, és a gyermek játékában annak igényei szerint vegyen részt. Figyelje és értse meg a gyermek által használt szimbolikus nyelvet, és találja meg a módját, hogy ezen a gyermeki szinten válaszolja meg a gyerek kérdéseit.

A felnőtt játékterápia elsődleges célja a játszani-tudás kialakítása, a játék örömének felfedezése, a pillanatról-pillanatra változó élmények biztosítása, amelyek elsősorban aktivizálnak, érzelmeket mobilizálnak, feszültségeket oldanak, kreativitást fejlesztenek, valamint a kommunikációs és a kapcsolatteremtési készségek helyreállítását szolgálják. (Pszichiátriai Szakmai Kollégium, 2000)

Animációs csoportterápia

Az animáció szó kettős jelentésű. Egyrészt jelenti azt, hogy fellelkesíteni, jókedvre buzdítani, másrészt az élettelen tárgyakba lelket önteni. A bábjáték terápiás hatásai a következők. Képszerű kifejezést biztosít, és dramatikus megjelenítési forma; mozgásra épülő a cselekménye; művészi erővel hat a kifejezésformája; jelképes, és az érzelmek kivetítését és lereagálását biztosítja; ugyanakkor a paraván rejtettséget, takarást nyújt, de játékra hívó védett helyként működik, ahol a valóság szabályai és korlátai átléphetők. A báb nem élő, mégis megelevenedő felhívó jellegű figura, amely azonosulásra ad lehetőséget. A bábterápia alkalmazható egyéni vagy csoportterápiában, csoportban nyílt vagy zárt formában. Alkalmanként a bábterápiának lehet eredménye előadás létrehozása és közönségnek való megmutatása, de nem célja az előadás.